Rohantam, futottam bele az éjszakába! Az a néhány vodka!? A szart! Meg se kottyant! Nem valami rohadt, puhapöcsű féreg vagyok én, hanem igazi hazámfia orosz gyerek! - vicsorgott a pofám nagy vigyoran a nyelvem oldalt lebegve a szélben, aztán egy fa! Majdnem nekimentem, de sikerült még időben kifarolnom előle. Homályos a kép, kissé.. a föld néha megimbolyog, de nem érdekel, én tudom, hogy ki vagyok! A rohadt helyi falka vezére, és aki ellenem jön egy pillanat alatt marom véresre! Még ha most nem is lenne túl nehéz dolga elbánni velem..
A következő fa viszont már nem zajlott olyan szerencsésen. Csak hallom ahogy nagyot nyekkenek, a bal hátsó combom.. bassza meg! - vágódtam el a leveleken, de csak egy elfojtott vonyintás, ennyi amit kiengedtem már kapartam is magam össze, és még ha nem is talpra, de hasra, földig érő nyelvvel lihegtem Dom szőrös farának messzi árnyékára. Ekkor kezdtem egy hatalmas vonyításba! Nem mert segítséget akarok, csak hogy hallja az egész falka, mindenki aki csak erre téved, hogy itt vagyok, és ha bármikor is a hatalmamra törne velem kell megküzdenie!
Ekkor láttam meg Dom visszacsaholó alakját és gyorsban talpra kecmeregtem, de nem hagytam abba a lihegésemet. A combom fájt, kék-zöld leszek de nem leszarom!? Éljen a vigalom! - csaholtam én is, de elég volt a szemeibe néznem hogy tudjam merre menjek. Utána.. asszem.. vagy legalábbis a nagy farát csak nem vétem el. - tuszkoltam vissza az újabb röhögésemet, és ahogy elindult, saccperkábé belőve merre is döcög, követtem.

- Akkkkurvaéllet! - dobtam le a szőrömet amikor odaértem, de ekkor hasított csak a lábamba a nyílaló fájdalom. - Kurrrva fááák! Follyton szemmbejönnek... - ráztam meg a pofám ahogy kihúztam magam és próbáltam kibogozni a szemeimet. Rohadt képek! Még mindig homályos. Egy kissssééééé.. Kurva élet!