A jóóó pálinkát pazarolja ez a vadbarom, hát az eszem eldobom! És még rímel is... kezdek meggárgyulni. De már nem szóltam a piáért, felesleges, be is van nyomva, meg hülye is a hajára...
- Nnnna, akkor ez letutizva, biztos helyen van még ebből a gyöngyszemből - intettem az üveg felé, amivel valami fura táncot járt össze-vissza, fel-felvonyítva, bőgve, imbolyogva... Vagy csak én voltam már túl... Nem is tudom mi. Részegség, éhség és fáradtság egyvelege lehet a dolog. Biztos ami biztos, bizarr volt. De aztán valami értelmeset is kezdett hablatyolni. Vagyis, Mika szájából kevés dolog hangzik értelmesen. Idő kellett, mire kikockáztam magamban, hogy mi a faszomat akar most ő tulajdonképpen. A pálinka meg a tábortűz kombó...

- Hogy mi kínod van? - hirtelen arra asszociáltam, hogy mi ketten gyilkoljuk le egymást, de a jelen helyzetben nem igazán akart ez kerek lenni nekem, de gyorsan kattant a dolog. - A zavargások miatt kétlem, hogy egyhamar... az erőket a faszkalapokra kell fordítani, hogy ne szegjenek parancsot, még ha a töküket a szájukba is gyömöszölik, akkor se... Vagy, pont ebben rejlik a buli szerencséje. Tudod, hogy mindig a korcsok pökhendiskednek... - köptem egy nagyot, elundorodtam a gondolatra.

- Márr meggint hízzelegsz.. - vigyorogtam szélesen, aztán nem tudom mi kapott el, az ösztön vagy csak az orromat megcsapó éjszaka bűze, de vonyingolnom kellett! Imádtam ezt!!! Az éjjelt! A hideget.. a HATALMAT! És még ha rohadtul messze is volt innen Szibéria szívszaggató életérzése, most valamit visszaadott az éjszaka.. Egy részét.

- Hozzom één.. - szakadt szét a következő vigyorom - Te meg hozzá' méég ebből! - emeltem fel a kezemben fityegő üveget és asszem komolyan gondoltam. Ja. Komolyan. - szívtam mélyen be a levegő hűvösét, majd hirtelen rántottam össze.

- Bárrmellyik fasszkalap téved idde, SZÉTTÉPEM! - vicsorogtam felpattanva a farönkről, kezemben az üveg megint nagyot löttyent a földre, és ééélesen beleszimatoltam a levegőbe. - Vééresen.. - nyaltam végig a számon, nem is emlékezve rá, mikor volt utoljára egy utolsó jó kis.. buliii, ahol félretéve a tisztségeket, végre vérbe márthattam a fogaimat. Szervezni kéne már mégegyet..

- Te Domm! Mikkor csinnálunk márr még eggy ollyan jó kiss bunyót!?? - vigyorogtam most a cimborámra, mert jaaaa! Igeeen, kéne még egy olyan igazi.. tökösgyerek találkozó, ahol ledobhatjuk a tisztségeket. Ölsz.. ha ölni kell, és vonyíííts, ha téged ölnek!

Mika agyműködése nekem mindig is túlzottan furcsa és túl érthetetlen. Persze, én is fitogtatom néha a hatalmam, de ő... soha nem értettem, mire jó ez, így egymás között, de ő tudja. Bár attól, mert jelenleg az ő területén szoktam lébecolni, még nem vagyok alárendelt pozícióban.
- Pedig az vagy, drága barátom, egy címeres faszkalap! - vigyorogtam rá. Aztán nem tudom, milyen hülye ötlettől vezérelve kezdett neki vonyíkolni, de a szemöldököm hirtelen a homlokom közepére ugrott és értetlenkedve húztam össze a szemeim. Oké, hogy megőrjít ez a pálinka, de azért ennyire nem... - gondoltam magamban, majd inkább megrázva a fejem ittam az üvegből.

- Ha hiszed, ha nem, kurváid csak neked vannak, úgyhogy... én biztosítom a helyet, itt a senki földjén, te meg hozod a macákat! - kacsintottam rá, igyekezvén nem belemenni, hogy a hülyeségeit feszegessem. -Ja, hát akkor szórakozz csak, de ha idevonzod a kóborlókat, akik egyikünkhöz sem tartoznak, én csak ülni fogok a fa tetején, és nézem amint elszenvedezel velük.

- Böhh.. - adtam hangot a nemtetszésemnek mert így volt. Kurvára nem tetszett. Mégse álltam le szarozni vele, ha tűz van, a tűz a lényeg, inkább keményen ráfogtam az üvegre. - Így nekkem is mennt volna.. - morogtam tovább, de amikor az üvegért kapott nem álltam ellen. Pedig megtehettem volna. Rohadtul meg! Szenvedjen! Mint egy mocskos féreg.. - vigyorogtam a fejemben, de nem hagytam hogy egy szemernyit is meglássa rajtam.

- Mondjukk a seggemet kitörrölheted.. - kaptam vissza az üvegért és jóóól meghúzva azt a nem is annyira szart, megint kilöttyentve adtam vissza a kezébe. - Ne mondd hogy fasszkalap vagyok. - böktem oda fejjel az üvegre és hagytam az utolsó maró kortyot végigcsurogni a torkomon.

- Többet kéne illyet csinnálni. - bambultam bele aztán a messzeségbe. - Perrsze hozzhatnál néhhány kurrvát is! ÉHEZEM! - kiáltottam fel a síri sötétben és élveztem ahogy a szemben lévő hegyek visszacsapják a hangomat. - Whoooooooo... - vonyítottam fel aztán a sötétben, nem törődve azzal hogy szart se ér, így azért minden más, akkor is szerettem hallani a hangomat a területemen. Kibaszottul büszke voltam! Mindenre! Mindenre amit ebben a retkes életben elértem és igenis mindenki hajoljon meg a hangom előtt! Kivéve Dom-ot. Neki elég hogy ha lenyalja a cipőmet.. - vigyorodtam el a gondolatra szélesen mire Dom lökdösésére kaptam észbe.

- Mi vaaan!? Csak szórakozom! - vigyorogtam a fejére és igen. Most nem is lenne olyan nehéz elbánnia velem. Hiszi ő..

Csak ráztam a fejemet, de már inkább meg sem szólaltam, csak sokatmondóan elmosolyodva kissé odébbvállaltam a böhöm pajtásomat, majd egyszerűen megkapva egy marék szárad levelet meg egy gyújtót és...

- VARÁÁÁÁÁÁZSLAT! - artikuláltam gúnyolódva, ahogy ledobtam az alkoholos máglyára, s az egyszerre lángolni kezdett. Rákacsintottam, mint egy jó kurvára a kocsiból és meghúztam a pálinkát.
- Mit gondolsz, ezért kaphatnék valami díjat, vagy csak úgy szimplán, nevezhetnék valami tehetségkutatóra ezzel? - kérdeztem továbbpiszkálódva.

- Amúgy, jobb már ettől a szartól az élet?

Hiába a szédülés a röhögés kerülgetett, ahogy ez vinnyogni kezdett. Mégse hagytam abba, hát be ne szarjon már!

- Ne szarrj be csakk egy kiss üzzemanyag! – löktem vissza az üveget, aztán elő is kapartam kééét kiadós követ, hogy ahogy régen tanultam, még apám tanította nekem, valahogy négykézlábra vágva magam összeveregessem és.. Nabazdmeg! Semmi. – fogtam a dolgot a ködőn túl, de nem adtam fel. Nem az a fajta vagyok aki feladja, akármikor is, ezért megint összeveregettem, de szikra egy darab se. Csak akkor hagytam abba az egészet felegyenesedve és bebaszva a farakás közepébe amikor Dom megint baszogatni kezdett.

- Monndtam márr hogy bazzd meg, Dom! – rágtam a fogaim között. – Ha nekked jobban meggy akkor csináld! – basztam le magam a farönkre, az hatalmasat reccsent alattam, de kurvára nem érdkelt. Inkább kikaptam a kezéből az üveget, és jóó kiadósan meghúztam. Az legalább tuti nem okoz csalódást..

Inkább már nem jegyeztem meg neki az újabb beszólását, mert még rádob a tűzre engem is, mint a fákat. Na nem, mintha sokat számítana, voltam már rosszabb helyzetben is.
A pálinkám "nem rossz" minősítése Mika szájából már istenítő jellegű volt, szóval büszkén vigyorogva figyeltem ahogy csak kortyolgatja merészen. Lesz majd itt nemulass. Mert tényleg finom fajta, csak épp ez a trükk, mert úgy beüt, hogy észre sem veszed! Ám amikor megláttam, hogy a fára locsolja a jó pálinkát, azt hittem, megüt a guta!
- MIT CSINÁÁÁÁÁLSZ? - sikoltottam szinte, de már a kezemben is volt az üveg. Jó kis tűzfokozó dolog az alkohol, de kétlem, hogy egyhamar Erdély felé vezet az utam még. Aztán nem sok van már ebből a gyöngyszemből. Csak úgy egy kisebb ládányi valahol a pincében.
Csöndesen kortyintgatva aprókat a pálinkából üldögéltem tovább és vártam a csodát. Csak valahogy a csoda Mikailt mindig elkerüli és szerencsétlenkedés lesz a vége, amin én persze hatalmasakat röhöghetek.
- Adjak esetleg gyújtót, vagy megvárjuk amíg virrad? - kérdeztem úgy tízpercnyi visszafojtott nevetés után. Jó hogy nem bukott bele a farakásba fejjel, a nagy koncentrálástól. - De amúgy jó dallama van, beszálljak a muzsikálásba egy fűszállal esetleg?

- Bekkaphatodd, Dom! - rágtam a fogaim között, amíg csak összerángattam néhány darab jó kiadós fát meg valami aprólékot is kezdésnek. Még apám tanított a tűzrakásra. Az igazi szabadföldön, Szibériában. Régi szép idők.. - nyomtam el egy kurva sóhajt, senki ne hallja meg hogy vannekem egy gyengébb részem, még be találna ütni!
Rakat halomba húztam a cuccot, és csak ezután kapartam össze a pólót amit kidobott nekem és felmarva a földről rángattam is magamra ahogy leraktam a seggem mellé a hosszú rönkre.

- Megg ne idd ellőlem.. - kaptam ki a kezéből az üveget, egy részét ki is öntve de nem hatott meg, rászorítva az üveg nyakára rendesen húztam belőle. - Hm. Nemm is rossz. - fintorogtam egy keveset, de tényleg nem volt az. Szar. Nagyon is jó volt, de ezt soha nem vallanám be neki. - De a tűűz is szomjass! - kaptam el az üveget és úgy kellemesen meglocsolgattam vele a szarrá száradt ágakat. nem pazarlunk, nem sokat! Csak úgy érzéssel.

- És mosst ezzt nézd! - vigyorogtam szélesen visszanyomva a képébe az üveget, és arra van néhány kő! Azt már az előbb belőttem, vagy legalábbis pofára estem benne ezért most megint elmásztam érte, és hevesen csapkodni kezdtem. Fél percet. Egyet. Kettő... három.. négy.. semmi szikra, de hülye leszek, nem hagytam abba. Valahogy így tanultam ezt régen.

Bőszen hallgattam, elfordulva, hogy ne lássa a vigyoromat, bár az erőfitogtatós dolog most max piálásban merülne ki, ahogy elnézem magunkat. De jobb ez így. Beslattyogtam és elővettem a jóóó kis pálinkát. Na jó, kinek mit foglal magába a jó. Valójában kerítésszaggató és már a szaga üt. Mikának jó az, sőt, még lehet, hogy kevés is. Az én torkomnak meg úgyis mindegy.
- Na várjál, öregem, az előbb nem arról volt szó, hogy majd valami szőkét? Vigyázz, mit mondasz, mert max a sebedre öntöm a pálinkát, nem a torkodba! - mondtam a végét már röhögve, kezemben az üveggel levágódtam egy fatönkre. - Boldogulsz egyedül is, vagy kérsz mankót, netán egy kerekes széket? - szurkálódtam viccesen tovább, majd lecsavartam a kupakot és jól meghúztam az üveget. Égetett rendesen, nem mondom, bár nem rossz, nem rossz, jó kis körtepálinka.
- Na, gyere már, mert kiszáradsz a pálinka meg elfogy!

- Monndanám hogy bekaphatod, de innkább tartogattom valami ügyes kiss szőkének.. - löktem oda neki félfogról, de a kezemben landoló cumók.. RUHÁK! Ja.. egyből fölismertem.. nagyjából. - JÖHET! - vágtam rá szédült vigyorral szélesen, a pálinka hangja nem is olyan rossz ómen, ha vodka épp nincs a közelben. - Meggdugni viszont max tégged foglak ha nemm fogod be a poffád... - löktem oda nagyot sóhajtva de jól tudta hogy csak szórakozok vele. Sose gerjedtem a kibaszott hímekre, max akkor ha a torkukat kell véresre harapni. Dom viszont.. jó srác. Sose bántanám, kivéve ha az életemre törne. Akkor biztos hogy fmiszlikbe aprítanám.

- Én addig rakok tüzet! - nyomtam el a következő sóhajt hogy nagyjából belőjem a helyes irányt, és magamra rángatva a gatyát, még pakolgatni is tudjam a csülkeimet. A kurvaanyjátde fáj..

Mikor már úgy éreztem, hogy innen már csak nem véti el az irányt, kicsit gyorsítottam és igyekeztem minél gyorsabban felvenni az emberi formámat. No meg felöltözni. Azért hűvös volt itt az erdő mélyén. Félszemmel látva betámolyogtam a házikóba, hogy kihozzam a göncöket. Mire kiértem már csak az éktelen káromkodást és nyivogást hallottam. Nem tudtam nem kiröhögni, ahogy szíszog és szentségel.
- Tudtam én, hogy vadállat vagy, na de ennyire... Szegény fák, hát minek bántottad őket? Ó Mikail... - figuráztam ki a helyzetet és hozzádobtam a ruhákat. Annyira nem jó pasi, hogy még én is az ő csupasz testét bámuljam, szóval...
- Aztán most mi lesz? Van még itt egy kis székely pálinka ínséges időkre, de nem tudom, te mit terveztél... még jobban szétverni az erdőt... esetleg megdugni egy formás fát... - Kétség sem férhet hozzá, hogy a józan eszem most szabadságot vett ki. Két értelmes gondolatom nem volt egymás után. Biztos öregszem...

Gyorsban talpra kecmeregtem, de nem hagytam abba a lihegésemet. A combom fájt, kék-zöld leszek de nem leszarom!? Éljen a vigalom! - csaholtam én is, de elég volt a szemeibe néznem hogy tudjam merre menjek. Utána.. asszem.. vagy legalábbis a nagy farát csak nem vétem el. - tuszkoltam vissza az újabb röhögésemet, és ahogy elindult, saccperkb belőve merre is döcög, követtem.

- Akkkkkurvaéllet! - dobtam le a szőrömet amikor odaértem, de ekkor hasított csak a lábamba a nyílaló fájdalom. - Kurrrva fááák! Follyton szemmbejönnek... - ráztam meg a pofám ahogy kihúztam magam és próbáltam kibogozni a szemeimet. Rohadt képek! Még mindig homályos. Egy kissssééééé.. Kurva élet!

Komolyan mondom, rég nem szórakoztam ilyen jót, mint most ezen a részeges hülyén. Persze csak az eszeveszett csaholó vonyítás hallatszott így farkasként, de talán job is. Kevésbé feltűnő, mintha az egész környék egy erőteljes férfihang hahotájától lenne zajos. Ez meg csak nyűglődött és primadonnáskodott tovább, holott neki kéne a legjobban vigadni a saját pancserségén. Bár sanszos, hogy túl sok vagy épp kevés benne a szesz ehhez. Ezt soha nem lehet tudni...
Miután jól kivihogtam magam intettem a fejemmel a böhömnek, hogy kecmeregjünk el a közeli kunyhóig, ha nem akarjuk egymás dákóját nézegetni.
Pár pillanatba beletelt, míg felfogta miről gagyogok, mire én megint neki a röhögésnek, de sikeresen mozgásra bírtam és elkocogtunk onnan. Bár kicsit erős szó a kocogás, tekintve hogy szarrá zúzta a combját ez a barom. De végül csak odaértünk. Mit ne mondjak kissé kifáradtam...

( Folyt. az előző oldalról )

Rohantam, futottam, bele az éjszakába! Az a néhány vodka!? A szart! Meg se kottyant! Nem valami rohadt.. puha pöcsű féreg vagyok én, igazi hazámfia orosz gyerek! - vicsorgott a pofám nagy vigyoran a nyelvem oldalt lebegve a szélben, aztán egy fa! Majdnem nekimentem, de sikerült még időben kifarolnom előle. Homályos a kép, kissé.. a föld néha megimbolyog, de nem érdekel, én tudom, hogy ki vagyok! A rohadt helyi falka vezére, és aki ellenem jönne egy pillanat alatt marom véresre! Még ha most nem is lenen túl nehéz dolga velem..

A következő fa viszont már nem zajlott olyan szerencsésen. csak hallottam ahogy nagyot nyekkentem, a bal, hátsó combom.. bassza meg! - vágódtam el a leveleken, de csak egy elfojtott vonyintás, ennyi amit kiengedtem már kapartam is magam össze, és még ha nem is talpra, de hasra, földig érő nyelvvel lihegtem Dom szőrös farának messzi árnyékára. Ekkor kezdtem egy hatalmas vonyításba! Nem mert segítséget akarok, csak hogy hallja az egész falka, mindenki aki csak erre téved, hogy itt vagyok, és ha bármikor is a hatalomra törne velem kell megküzdenie!
Ekkor láttam meg Dom visszacsaholó alakját és én is négy lábra állva megpöccintve a jobb fülem tövét néztem újabb vigyorral a szemeibe. Één kifutottam magam. Hát ő!?

Silver Bite hatalmas területű erdősége