Olykor gyűlölöm aki vagyok... néha gyűlölöm Opaline Bluet-et. Tükörbe nézek és szeretném elsírni magam... nem,nem látom magamat másnak,mint ahogy egyes lányok teszik. Nem ez itt a gond.Hanem hogy csak anyám néz vissza rám ... Az a nő akit ha nem is gyűlölök, de nem osztom a nézeteit és akiről úgy tartom azzá tett aki ma vagyok; merev,érzéketlen és sokak szemében hideg,beképzelt... Mert valóban annak tűnök. A szüleimnek hála. Tisztavérű boszorkány vagyok. Mindkét szülőm rendelkezik ennek a fajnak sajátosságaival. De a gőg amivel élnek , az számomra visszataszító. Anyám felsőbbrendűnek hiszi magát és úgy próbált nevelni, hogy én is ebben a hitben éljem le életem. Mindenki mással aki nem olyan mint én, legyek rideg, és visszautasító... De az én világom nem ez. Sok idő kellett míg elég öntudatra ébredtem , hogy belássam ezt. Évekig hagytam , hogy bábként rángassanak,hogy puha agyagként formázzanak a saját képükre. Nem érintkezhettem tisztavérüeken kívül senki mással. Mindenkitől távol tartottak,csak az maradt akit anyám megfelelőnek talált , hozzám méltónak. De én nem alattvalókra vágytam. Csak egyenlő barátokra. De a szüleim nem értettek meg. Végül elérték,hogy senkiből ne kérjek akit mellém állítottak.A magányomba zárkóztam és elfojtottam minden érzésem ami bennem lüktetett. Úgy jártam-keltem mint egy lélektelen gép,mert csak ez adott lehetőséget arra hogy ne lássam azt ami körülöttem folyik; a rácsokat, a falakat amit anyám körém épít. Éreztem , hogy egyedül nem tudok kitörni a fogságból. Segítségre volt szükségem... A megmentőm pedig Jarel Morass volt. Egy egyszerű véletlen műve volt hogy megismertem őt. De személyiségének hatása, felébresztett. Nyíltsága nyitottabbá tett engem is... Az ő szemén át kezdtem el látni igazán miben is élek. És Jarel biztatott először hogy szálljak szembe mindennel és legyek önmagam. Már azzal hogy szóba álltam vele nagy bűnt követtem el a szüleim merev nézetei szerint: Jarel Morass Nephilim volt; nem az én fajtám és még csak nem is fajtiszta,hisz két faj keveredésének végeredménye. De nem érdekelt. Nem tudott érdekelni ez az apróság. Egyéb tulajdonságainak fényébe egészen eltűnt szememben származásának ténye. Először éreztem valaki iránt vonzalmat... nem ismertem a barátságot és nem éreztem még soha senkinek támogató közelségét sem. Jarelben barátra találtam. És mindketten éreztük , hogy ez a kapcsolat lehetne több is ... lehetne, ha a szüleim nem elleneznék. Az iránta táplált érzéseim lázadásra bírtak. Egy este elmondtam szüleimnek hogy egy Nephilimel állok szoros viszonyban... a beszélgetés vége jobban megrázott mint azt valaha is hittem volna. Apám és anyám teljesen vakok voltak; nem láttak engem csak önmagukat. Természetesen rám parancsoltak hogy felejtsem el Jarelt. Azt mondták; hogy mint korcs fajzat , nem való hozzám egy ízig-vérig tiszta boszorkányhoz. Ekkor kezdtem el igazán gyűlölni ami vagyok. És az események csak tovább romlottak; Jarel nem bírta elviselni, hogy miatta szenvedek szüleim haragjától így kisétált az életemből... eltűnt,elhagyta a várost és hiába kerestem nyomát. Itt lett végleg elegem. Nem akartam tovább ezt az átkozott életet. Összecsomagoltam és elhagytam a szülői házat. Nem a szüleim tagadtak ki, hanem én tagadtam meg őket. Jelenleg egy kis lakást bérlek és mint egy régi, antik könyvesbolt eladója keresem kenyerem. De igazi életcélom csak egy ; megtalálni Jarel Morasst, az egyetlent aki igazán fontos nekem ...