Egy város, két világ... Vajon megfér egymás mellett a jó és a rossz? A földöntúli és a halandó?
Belépés
News
I know you want me, you know I want ya: Továbbra is izgatottan várjuk canon karaktereinket, hogy végre igazán belemerülhessünk a játékba! Továbbá felhívnám figyelmeteket, hogy mivel igencsak elszaporodtak a hímek, jobban örülnénk a női karakterek érkezésének. :) Kiemelten keressük: NAOMI BELLEFLEUR
Welcome
Silver Bite, a város ami a legősibb erőkkel rendelkezik, s ahol nyakig merülhetsz a bűnökben...
Felkészültél, hogy belecsöppenj egy kirobbanni készülő háborúba?
The Staff
Akasha
Alistair
Rafael
Chat Box
Legutóbbi témák
» True Bred Bar Szer. Márc. 18, 2015 6:52 am by Akasha Bellefleur
» Bellefleur birtok Szer. Jún. 25, 2014 12:29 am by Akasha Bellefleur
» Hálószoba Szer. Május 28, 2014 1:37 am by Farrah Morgenstern
Tárgy: Lolita Mavet~Phoenix Vas. Jún. 30, 2013 10:11 am
Lolita "Phoenix" Mavet
FAJ:
EMBER
SZÜLETÉSI HELY, IDŐ:
New York, ismeretlen adat
KOR:
16 körül
BECENÉV:
Phoenix
SZEXUÁLIS BEÁLLÍTOTTSÁG:
heteroszexuális
PLAY BY:
Ebba Zingmark
THIS IS ME...
KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEGY:
Répa vörös haja van és le szokta hajtani a fejét,ha ránézel.
JELLEMZÉS, SZEMÉLYISÉG:
Visszahúzódó, csendben tomboló típus. Ő az, akit először megpillantasz a szoba sarkában, majd mikor újra oda nézel nincs ott. Valószínűleg ő is észrevett téged és nem szeretné, ha újra keresnéd. Ő nem tartozik senkihez. Ő mindig egyedül volt és meggyőződése, hogy ez így van rendjén. Nincs szüksége senkir és semmire. Mintha robot lenne. Egy érző, beszélő, evő...összeségében egy élő robot.
Hm...a veszély. Nincs, ami jobban felizgatná, mint annak az esélynek a csökkenés, hogy megéli a holnapot.
UGH:
Pedofília.
THIS IS MY STORY...
Elmesélek egy történetet; az én történetemet. Félek-e attól, hogy tovább adod? Nem. Inkább a „Nem hiszek neked!” fajtának tűnsz. Arról nem is beszélve, hogyha elmondod valakinek, akkor megkereslek és megölök mindenkit, akit szeretsz, csak téged foglak életben hagyni. Egyes egyedül. És akkor kvittek leszünk. Kiskoromban igazán kíváncsi gyerek voltam. Mindig elkóricáltam a szüleim mellől, ha elengedték a kezemet. És mindig elértem, hogy elengedjék. Nem értékeltem az óvó szeretetüket, se az érzést, hogy fontos vagyok valakinek. Azt se értettem, hogy miért édes a tudatlanság. Én mindent tudni akartam és arra is rájöttem, hogy milyen keserű az élet. Tíz éves voltam, amikor láttam valamit, amit soha nem kellett volna. Ami tiltott még az olyan embertelen lényeknek is, mint a démonok. Kinter utcában szaladtam, éppen a szüleim elől és bementem egy nyitott lépcsőházba. Tudni kell valamit a Kinter-ről; soha senki nem hagy nyitva semmit. Soha nem mehet be senki magánterületre, ha nincs kulcsa. Veszélyes környék volt, talán pont ezért szerettem annyira. Rögtön lendületből felszaladtam a második emeletre, hogy biztos ne találjanak meg. Utána viszont egy egészen más világban találtam magam. Láttam démont, angyallal hálni vámpírt fajtársából lakmározni, boszorkányt, ahogy megátkoz egy vérfarkast. Puszta élvezetből. És ez még csak a jéghegycsúcsa. Vannak, olyan egyedek egy fajon belül, akik gyűlölik az emberi fajt, úgy összességében. És minden apró kis morzsányi indokot megragadnak, hogy fájdalmat okozhassanak nekik. Egyedenként. Szóval az, hogy megláttam egy-két „szabálytalan” dolgot, elsőszámú célponttá tette a családomat. Egy héttel később otthon talált meg minket a végzet. Az egy hét pedig pont arra volt jó, hogy szinte mindent elfelejtsek. De nem, nekik ez nem volt jó, elég tételt akartak. Nem mintha megérdemelték volna. Nem mintha ez érdekelte volna őket. Szóval egy nyugodt este volt. Anyámék a szennyládát, más néven tv-t bambulták én meg már aludtam. Nem igazán hallottak semmit, valószínűleg így jutottak be észrevétlenül a házba. Egy csapat természetfeletti lény, azzal a szándékkal, hogy megbánjuk bűneinket. Ironikus nem? Anyuék viszonylag könnyen megúszták, rögtön meghaltak. Irigylem is őket ezért. Én végig néztem a halálukat… és utána eszméletemet vesztettem. Nem emlékszem arra, hogy mi történt velem, csak orvosi vizsgálatokból tudok következtetni, illetve sebekből. Nagy valószínűséggel megerőszakoltak, belső vérzésem is volt és a hátamon rengeteg karmolás található, ami állati behatásra utal. Ja és amnéziás lettem. Semmire sem emlékeztem egy darabig és így hat év elteltével is ez minden, amit fel tudok idézni. Az eset után egy távoli családtaghoz kerültem az Izraeli katonai főhadiszállásra, ott Kravmagát, harci eszközök használatát és önvédelmet tanultam. Aztán Milford bácsi is meghalt. Így nem volt maradásom a katonai álláson. Egyik este elszöktem és nem hoztam magammal semmit csak az új nevemet: Phoenix. Aztán beköltöztem a régi házunkba, amit valahogy senki sem akarta saját magának. Nem is értem miért… Azóta pedig pórból feltámadt szellemként járom a várost, céltalanul. Mi célom lenne? Hiszen minden elveszett, nincs múltam, nincs jövőm, se jelenem. Egy dolog éltet, ami majdnem meg is ölt: a kíváncsiság.
Alex ● 6 éve ● Nincs.Még.^^
Hello, my name is
Akasha Bellefleur
And I am a(n)
admin
Hozzászólások száma : 123 Csatlakozott : 2012. Aug. 07. Tartózkodási hely : Silver Bite Foglalkozás : A kárhozottak irányítása
Tárgy: Re: Lolita Mavet~Phoenix Csüt. Júl. 04, 2013 9:20 am
Miss Kíváncsiság! Azt hiszem, megérte tűkön ülve várnom, hogy mi lesz a történeted, nagyon tetszett! Pontos és összeszedett és leköti az ember figyelmét, ügyes! Egyet viszont nagyon ajánlok, szerintem kerüld el, a vezető pozícióban lévő természetfelettieket, nehogy véletlenül valaki emlékezzen rád és a skalpodat akarja majd!