Nagynehezen megszabadultam Liontól meg a hülyeségeitől. Mágiával adjunk neki több erőt meg képezzem ki őt, hogy igazi harcos legyen, hogy igazi vadász legyen. Fiatal naiv Lion... Féltem őt valahol... féltem őt a csatától. Lehet, hogy a tanács inkvizítoraként megélt már egyet s mást, de az mégsem ugyan az, mint egy véres háborúban élni. Ahol akarva, akaratlanul halnak meg ellenségeid s szeretteid egyaránt.
Rafael... - szorult össze szívem hirtelen a háború gondolatára. A hasam is összehúzódott, a gyermekünk. De egy mély levegővétellel megacéloztam magam. A bárban senki nem tud semmiről. Egyelőre nem is tudhatnak, nem hiányzik egy lázadás is pluszban. Nem látszhat rajtam a vereség gondolatának halvány árnyalata sem. Én vagyok az ő királynőjük. Könyörtelen vagyok, kegyetlen és legyőzhetetlen Én vagyok Akasha Bellefleur, a Kárhozottak Királynője.

Belépve a bárba mindenki meghajolva, nyakvillantással tisztelgett előttem. Szolgáim egyből a nyomomban sertepertéltek, a lábam elé vetették magukat áhítattal. Szeretem ezt az érzést, a hatalom ízét. Mélyet szippantottam a levegőből, friss vér és bűn szaga terjengett. A zene vad ritmusa kezdte átjárni a testemet és az irodám helyett a pult felé vezettek a lábaim, ahol az én kedves húgommal találtam szembe magam. Épp a kis új pultosunk háta mögött álldogált gúnyos vigyorral. A srác szemében zavar, s már mindent értettem.

- Szervusz Húgom! Miért szabotálod szerencsétlen fiú munkáját? Idáig bűzlik az a koktél, amit épp oly nagy hévvel kevertetsz vele. Remélem nem a vendégekkel akarod megitatni - húztam gúnyos vigyorra a számat. Sohasem javulunk meg, semmi esély erre.