A nyugodtság mintaképe... nem, amúgy nem, az nem én vagyok, de nem is vagyok olyan forrófejű, mint a másik falka alfája, az én országos cimborám: Mikail. Na de akkor rólam szeretnétek hallani, igaz?
Merion és Loirin megye egy kis városkában eggyé válik, itt vagyunk most, Silver Bite városában. Szóval én, Dominic Toretto, utóbbi megyének vagyok már jó régen hivatalos és eltávolíthatatlan alfája. Nálunk ez nem szimpátia vagy erőfitogtatás alapján működik. Már hosszú-hosszú idők óta a családom uralja a megyét. Apáról fiúra száll. Innen már azt hiszem, nem kell mondanom, hogy született farkas vagyok hosszú és végeláthatatlan vérvonallal. A hatalmam megrendíthetetlen ez által.
Hogy ez miatt, vagy a kor és a tapasztalat miatt, nem tudom, de a Nagy Tanács tagja közé tartozok. Gondolom, ezt sem kell túlzottan magyarázni, miről szól, hogy minden faj nagyhatalmi pozícióban lévő személyeinek gyűlése ez, ahol ha elszabadul a világok között a pokol, vagy valaki szabályt szeg döntünk életről és halálról. Vagy akármilyen büntetésről. Mint a legutóbb a drága arkangyal húgáról, Hope-ról, akinek szép nagy ceremónia közepette lenyesték a szárnyait és még tőlünk is megkapta a magáét: A saját testvérére sem emlékszik, bujdokol és retteg. De megérdemelte!
És ím, itt az indok, amiért újra itt vagyok Silverben. Az ex őrangyal feletti ítélkezés céljából. Hogy meddig időzöm itt elvégre mindegy, hisz félig itt is alfa vagyok. Na meg a Silver Bite-i népség amúgy is olyan vendégszerető, hogy mindenki idecsődül… egyel több vagy kevesebb ugyan már mit számít?