Ha létezik pénzéhes és kétszínű boszorkány, hát itt áll előttetek! Az érdekeknél nálam nagyon semmi nem számít jobban, de hát... valamiből nekem is élnem kell, nem? Hiába vagyok varázsló, nem vagyok mindenható. Legalábbis ez a hivatalos szöveg. Mert hát ami azt illeti, beillenék a Tanács boszorkányai közé. Tudom, tudom, nagyképű vagyok, de ez az imázsom része. Még akkor is, ha ezért melegnek tartanak.
Hogy Svájcból miképp keveredtem ide, már nem tudom. Csak jártam a világot, aztán hopp... itt lyukadtam ki. Közben megismertem Farrah Morgenstern nagyságos bérgyilkos asszonyságot, sőőőőt, tudom, hogy rám van indulva, érzem, hogy akar engem... Na meg a másik hatalmi család gyermekeit, a Bellefleur lányokat és szinte mindenkit ismerek a környéken valahonnan. Kellenek a kapcsolatok....

~××× NOSZTALGIA ×××~

Farrah: Elsétáltunk a Motelhez. Az úton direkt lényegtelen dolgokról beszéltünk, végül ahogy bementünk, odasétáltam a recepcióhoz és elővettem az ártatlan kislány formát.
- Jó napot. Magnus Bane-t keresem. Az unokahúga vagyok. Mondta, hogyha a városban járok, nézzek el hozzá. Meg tudná mondani, merre találom? - kérdeztem, mire a recepciós készségesen elmagyarázta, melyik lakás is az övé. - Köszönöm - mosolyogtam rá, aztán visszamentem Ariélhez.
- Na gyere - vigyorogtam rá és elindultam arra, amerre az eligazítást kaptam.

Ariél: - Biztosan jó ötlet ez? - kérdeztem kétkedve ahogy hangosan kifújtam a levegőt, és bekopogtam. Igaza volt Farrahnak, egy érdekes fazon nyitott ajtót.

Farrah: Az ismerős, flitteres ruhás, festett, fülbevalós férfi állt előttem. Pupillája mint a vámpíroknak átváltozáskor, macskaszerűen megnyúlt.
- Hello, Magnus - támaszkodtam az ajtónak. - Na mi az, meg sem ölelsz? - viccelődtem gúnyosan.

Magnus: - Morgenstern![/color] - álltam lesokkolva az ajtóban. Nem minden nap állít egy ilyen vérszomjas bombázó az ajtóm elé.

Ariél: - Nem lehetne, hogy előbb túlesünk ezen? - mutattam a pocimra.

Farrah: - Magnus, ő Ariél. Tudni szeretné, hogy tényleg terhes-e - mondtam neki, mire ő egyből Ariélhez fordult, és már szinte láttam az elutasítást. -
Ácsi Magnus... Szívem... - mosolyogtam. -
Emlékszel? Jössz nekem egyel - emlékeztettem.

Magnus: - Hát reméltem, máshogy nyomjuk le - szontyolodtam el színpadiasan. Ez a nő... Izzik a levegő, hát nem érzi?

Farrah: - Magnus...

Ariél: - Máshogy? - néztem Farrahra kérdőn... Szuper kis párbeszéd bontakozott ki közöttük. Én meg egyre idegesebb voltam.

Farrah: - Ne is törődj vele, Ariél - álltam a lány mellé eltávolodva a boszorkánytól. - Gyerünk, Magnus... Ne kéresd magad - néztem rá, mire ő intett Ariélnek, hogy menjen beljebb a lakásban.

Ariél: Beljebb mentem, bár meglehetősen féltem, a hasamra tette a kezét és latinul mormolni kezdett, szerencsére nem értettem mindent, így is eléggé rémisztő volt..

Farrah: Amíg Magnus Latinul szövegelt, én az ablakhoz vonultam, hogy minél kevesebbet halljak belőle. De gyorsan végzett ezzel a résszel. Csak azért kellett, mert Angyalról van szó és hogy tudassa, nincs rossz szándéka. Végül Lilith nyelvén, a boszorkányok nyelvén kezdett beszélni. Valamelyest értettem is.
Ariél felém pillantott néha, s látva kissé kétségbeesett arcát, odamentem mellé.
- Nyugi. Magnus épp azt próbálja kideríteni, mennyi ideje vagy terhes - adtam a tudatára.

Ariél: - Ez nem túl biztató. - Néztem kétségbeesve Farrahra. - Akkor tudósítanál arról mit mond? - néztem rá segélykérőn. Azt mondta kb. 3 hetes most a babám. Akkor viszont nem lehet Alistairré. Mintha darabokra szakadt volna a szívem, majd az asztalhoz ült és egy papírra írogatni kezdett..

Magnus: Világ barma vagyok, nem vitás. Szerintem nem lenne még egy boszorkány aki ilyenre vetemedik. Bár... megint egoista leszek, de nekem meg is van hozzá a kellő tudásom... Ettől függetlenül nem volt egyszerű, egyáltalán nem, komoly küzdelem volt bármit is kideríteni.

Farrah: Ariél úgy nézett ki, mint aki teljesen összetört. Csak leroskadt Magnus egyik fotelébe és maga elé bámult. Nem értettem igazából, mi baja van, de úgy éreztem, jobb, ha hagyom, így odamentem Magnushoz, megnézni mit csinál és ha kell, segíteni.

Magnus: - Az unokahúgom, mi? - néztem fel rá miközben a kezem továbbra is járt a papíron kék fényt árasztva magából. Próbáltam összevetni a számokat, hogy vajon mi és mikor és hogy és egyéb. Borzasztó nehéz volt kibogozni még azt is, hogy mekkora a baba. Behálózza őt a jó és a rossz, szinte láthatatlan, annyira megbújik.

Farrah: - Most ha azt mondom neki, hogy "Heló, én vagyok a Halál, Magnust keresem és ha nem mondod meg hol találom egy golyóval leszel gazdagabb a fejedben!"? - kérdeztem a vállára támaszkodva. - Nem hiszem, hogy meggyőztem volna - kezdtem el az előtte lévő papírt bámulni. Számomra megfejthetetlen volt.

Magnus: - Helyette bevetetted az ártatlan kislány formát - ráztam a fejem mosolyogva és újra a lapra néztem. - Kész - nyögtem félhangosan. - Rohadt nehéz volt, de megvan - nézegettem a még mindig kéken izzó lapot. Fölálltam a székről a kis bérgyilkosomra vigyorogva és a feje fölött az angyal lányra pislantottam. - Te, biztos, hogy jól van? Nehogy elvetéljen itt nekem aztán dolgoztam a nagy semminek - néztem újra az előttem álló lányra.

Ariél: - Jól vagyok. - mordultam rá ahogy felálltam és idegesen a hajamba túrtam.

Farrah: - Erős ő, ne parázz. Nem fog semmit összepiszkítani neked - mondtam gúnyosan felnézve rá. Elég nehéz úgy kemény csajt játszani, ha felfelé kell bámulnod. De aztán hátat fordítottam a vigyorgó boszorkánynak és Ariélhez kezdtem beszélni.
- Kész, megvan, hogy mikor fogant a baba - mosolyogtam rá.

Magnus: - Meg bizony - erősítettem meg büszkén kihúzva magam. Már épp felé nyújtottam volna a papírt, mikor rájöttem hogy valószínűleg egy kanyi szót nem értene belőle.
- Szóval - léptem előre Farrah mellé -, a csöppség pár napja foganhatott maximum öt napja, de 3 valószínűbb. Ebben az időben nagyon gyorsan nőnek, de innentől lassabban fog. Két nap alatt egy hetet - magyaráztam. Tisztára átmegyek nőgyógyászba. Anyám...

Ariél: - ÉS ez biztos? - jelent meg egy mosoly az arcomon. - 2 nap alatt egy hetet? Jövőhétre akkor pocakom lesz, hogy le sem tagadhatom. - túrtam ismét a hajamba és fel-alá kezdtem mászkálni. Boldog voltam, hogy a szerelmemé a baba, de fogalmam sem volt arról, hogyan is mondjam el Neki. Lehet, hogy nem is fog Neki örülni. - simogattam meg a hasamat.

Magnus: - Igen biztos - bólintottam határozottan. - Mondanám, hogy nézd meg a saját szemeddel, de nem hiszem, hogy meg tudnád fejteni a boszorkánykodást - vigyorodtam el. - De azért tessék, ez a tiéd - nyújtottam felé a már egyre halványabban világító lapot. - Bizony, bizony. Le sem fogod tudni tagadni - tettem hozzá. - És Gratulálok, neked is és a boldog apukának is. Ámbár javasolnám, hogy itt szüld meg lent.

Ariél: - Imádlak. - vigyorogtam rá, és magamhoz öleltem. - Bocsi. - mondtam majd Farrah nyakába ugrottam. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára. - sajnálom. - vágtam bűnbánatos arcot de iszonyatosan örültem.
- Ha felmennék az egyenlő lenne a bukásommal, mivel egy démontól van. - meredtem mosolyogva a semmibe.

Magnus: Meglepett ahogy hirtelen megölelt. Csak nagyokat pislogtam, aztán elengedett. - Semmi baj - motyogtam, de ő akkor már Farrah nyakában csüngött. - Ami azt illeti igen. Az egyenlő a bukásoddal - bólintottam.

Farrah: - Ööö... nincs mit - motyogtam, ahogy hirtelen a nyakamba ugrott és elkezdett örömködni. Jól van, hát végül is meg lehet érteni.
- Igen, Magnus azért is mondta, hogy még itt kéne megszülnöd vagy valami... - mondtam tétován felnézve az említettre aki csak kurtán bólintott, de egyre közelebb volt hozzám. - Magnus - néztem rá szigorúan. - Hátrálj!

Ariél: Elnevettem magamat. - Mi ez köztetek? - néztem rájuk vigyorogva. Szép páros lennének, de a srác, azt hittem meleg...

Farrah: - Magnus meg akar kefélni - közöltem egyszerűen.

Magnus: - A kis bérgyilkos meg nem engedi - biggyesztettem az ajkaim, mire egy újabb gyilkos pillantást kaptam.

Ariél: Elnevettem magamat. - Én nem is akarok zavarni. - mondtam szeszélyesen annyira örültem ennek a kisbabának, de fogalmam sincs hogyan adagolom be Alinak, főleg, hogy nem találkozunk fél évig. De... ezt nem mondhatom el Neki mentálisan, muszáj személyesen közölnöm, hogy lássam a reakcióit...

Farrah: - Itt ne hagyj ezzel a vadállattal mert a végén megerőszakol - néztem Ariélre, aki valahol máshol járt. Aztán egy oldalpillantással Magnusra néztem, aki csak vigyorgott. Hú de gyűlölöm.

Ariél: Elnevettem magamat. - Akkor indulunk, vagy teázunk, kávézunk stb?? - néztem rá kérdőn.

Magnus: - Teázni, kávézni itt is tudtok - kacsintottam a két lányra. - Vadállat, mi? És még azt sem tudod, mennyire az tudok lenni - mondtam halkan Farrahnak.

Ariél: - Ha kíváncsi lenne rá már rég megengedte volna, de Akashánál talán sikeresebben célt érsz. - kacsintottam a srácra majd Farrahra néztem. - Tehát?


Farrah: -Nekem tök mindegy - rántottam meg a vállamat. - Csak ne hagyj vele egyedül.

Ariél: - Egy biztos, hazamenni nincs kedvem. - jelentettem ki mosolyogva. - És azt mikor tudod majd megmondani, hogy fiú-e vagy lány? A babám? - néztem újra Magnusra.

Magnus: - Hát kicsi lány, minek nézel engem, nőgyógyásznak? - néztem rá kerek szemekkel. - De ha nagyon szeretnéd, lehet, hogy utánanézek - tettem hozzá mosolyogva.

Ariél: - Hát gondoltam, hátha ezt is meg tudod mondani nekem. - kacsintottam boldogan a srácra. - És igen, nagyon szeretném. - mosolyogtam rá kedvesen.

Magnus: - Hát mivel még csak három hetes, ahhoz a jövőbe kéne látnom - forgattam meg a szemeim színpadiasan. - És mennyire nagyon? - vontam föl a szemöldököm. Közben Farrahra sandítottam.

Ariél: - Jó hát azért kérdeztem, hogy azt mikor tudod majd megmondani. - forgattam meg a szememet. - Hát nagyon, de annyira nem, hogy beáldozzam Őt. - kacsintottam Farrahra.

Farrah: - Magnus, tartsd kordában a farkad! - néztem vissza rá és elfeküdtem a kanapéján. - Bár ha jobban belegondolok... ez a kanapé... - vigyorogtam és előhúztam az egyik fegyverem egy kicsit. Épp csak megvillantottam. - Köszi Ariél... mondtam már, hogy imádlak? - mosolyogtam rá és fölraktam a bakancsos lábamat a kanapéra, mire Magnus szenvedő arcot vágott.

Ariél: - ÖÖÖ... nem. - vigyorogtam Farrahra. - Olyan szép kék az ég - léptem az ablakhoz, és kifelé kezdtem bámulni.

Farrah: - Na, hát akkor most mondom - mosolyogtam elégedettem és a fejem alá tettem a kezem.

Magnus: - Kicsi angyal, ezt jól jegyezd meg. Még nekem sem mondta soha, hogy imád - biggyesztettem az ajkaimat.- Ó pedig mit meg nem adnék érte - sóhajtottam elmerengve. - Egy italt az örömhírre? - kérdeztem a kifelé bámuló lánytól.

Ariél: - Kaktuszfügés teád van? - néztem a srácra. - És tudom, hogy nem nagy vigasz de én ettől függetlenül mindkettőtöket imádlak.

Magnus: - Persze, hogy van - vigyorodtam el és a kezébe bűvöltem egyet. Hatalmas kék szemeivel furcsán pislogott rám. - Ugyan már... most egy teával megrövidítettem egy kávézót... - néztem rá bocsánatkérőn. Aranyos kislány volt, csodáltam, hogy azzal a vadállat Farrahval ilyen jól kijönnek. Bár... azon a kiscicán már nem kéne meglepődnöm bármit is csinál.

Ariél: - Wow - vigyorogtam szélesen. - Köszönöm.

Magnus: - Igazán nincs mit - ültem föl a pultra. - És ki a kedves apuka? - érdeklődtem. - Csak mert azt érzem, hogy eléggé erős a fekete is benne, nemcsak a fehér. Mármint ne értsd félre, a jóra és a rosszra gondolok - pontosítottam.

Ariél: - Hát reméltem is. Nem volt dolgom fekete pasival. De talán ezt megtartanám titokban. - mosolyogtam. - Azért annyit elárulok, hogy egy démontól van, de titokban kell tartanod. - jelentettem ki határozottan.

Farrah: - Eskesd meg és akkor nem mondhatja el senkinek - szóltam Ariélnek aztán gonoszan Magnusra vigyorogtam. Ő meg olyan "kapd be" fejjel válaszolt.

Ariél: - Rendben, gyerünk Magnus. Esküdj meg hogy senkinek sem árulod el. - vigyorogtam rá.

Magnus: - Ó Morgenstern, rohadj meg! - morogtam aztán a körmömmel felsebeztem a tenyerem és elkezdtem kicsöpögtetni a vért. Ahogy összegyűlt a tenyeremben lefordítottam és akkor kezdtem beszélni, amikor elkezdett csöppenni: - Esküszöm, hogy nem mondom el senkinek! - Még akkor mondtam, amikor a vércsepp a levegőben volt, így kék lánggal elégett el a vér, közben a tenyeremben a seb is égett vele együtt. Fájdalmas... csak ennyit mondok.

Ariél: - Ez tetszik - vigyorogtam Farrahra - Akkor azt is, hogy nem mondod el senkinek, hogy terhes vagyok. - mondtam

Farrah: - Jó móka, mi? - vigyorogtam.

Magnus: - Farrah, kitekerem a Nyakad! - mordultam rá. A kis szadista szuka... - Ariél,bízz bennem - néztem rá kérlelőn.

Ariél: - Ez nem így megy Magnus. - vázoltam. - Egy angyal bizalmát ki kell érdemelni.

Magnus: - Finom a tea? - kérdeztem hirtelen a kezében lévő bögrére mutatva. -
Nem hűlt még ki? Szívesen"hozok" neked másikat.

Ariél: -Ne terelj - mosolyogtam rá - És ez egyébként is ez - mutattam a bögrére. - hidegen jó.

Magnus: - Jó oké... De NEM esküdözök többet. Akár ki is nyírhattok... - mondtam szilárdan. - Legalább szép halál lesz - vigyorogtam rájuk.

Ariél: - Farrah? - suhant át az arcomon egy gonosz mosoly - Te akarod Őt elintézni? - mutattam a srácra.

Farrah: Kikaptam az övemből a tőröcskét és elhajítottam. Pont a két lába között landolt. Egy centivel feljebb és komoly bajok lettek volna... Magnusnak.
- Látod, nem fél tőlem...