A vámpírok az éjszaka teremtményei, kiket kitiltottak a fény világából. A nap sugarai lángra lobbantják majd hamuvá égetik őket.
Más módon azonban igen nehéz ártani nekik. A közönséges fegyverek okozta sebek pillanatok alatt beforrnak testükön, tűz, fagy vagy áramütés csupán időleges kellemetlenségek számukra. Természetesen csak akkor, ha nem pusztul el egészen testük a behatástól.

A napfényen kívül igen nehéz komoly károkat okozni bennük. Ha hamuvá égnek vagy szívük karóval átszúrva, fejük levágva és a testtől elválasztva, akkor tekinthetőek halottnak. Segíthet még ellenük az ezüst is. Az ezüstfegyverrel okozott sebek csak akkor kezdenek begyógyulni, ha a sérülést okozó tárgyat már eltávolították a sebből. Akkor is sokkal lassabban, mint a "hagyományos" sérüléseik.
Nem képesek szent szent helyre belépni és a szentelt víz savhoz hasonlóan égési sérüléseket okoz nekik, hacsak hozzáér a bőrükhöz. Hasonlóan a kereszt látványa is taszítja őket.

Egy vámpír alapesetben - még ha betegesen sápatagnak és vékonynak is, de alapvetően - embernek néz ki. Ez persze megváltozik, ha a bennük lévő vadállat képességeik használatával vagy túláradó dühük miatt kitörne. Ilyenkor arcuk eltorzul, szemük feketébe vagy vörösbe vált, pupillájuk megnyúlik. Előfordulhat, hogy körmeik is hosszabbnak tűnnek, hajuk csapzottabbá válik.
Gyorsaságuk ilyenkor emberfeletti, erejük pedig egy harcedzett, hasonló méretű emberéhez hasonlatos. Ezen felül tekintetükkel képesek megbabonázni, hipnotizálni az embereket.
Minél öregebb egy vámpír, képességei annál tovább feszegetik a józan ész és a képzelet határait.

Harapásuk mérgező az emberek számára. Átkuk a seben keresztül kezdi el rombolni a testben lakozó életet, és ha nem tisztítják ki azt időben szentelt vízzel, sikerrel is jár.
Ha ezután vámpírvért csorgatnak az áldozat szájába, halála után vámpírként éled újjá.