A dhampire/dhampír félig vámpír félig pedig ember. Egy tiszta vérű vámpír és egy halandó ember gyermeke. Bár az életben maradáshoz elég emberi ételt fogyasztania, őt is kínozza - még ha valamivel kevésbé is - a vámpírok átkos vérszomja.
Persze születésükkor még nem vágyik az éltető nedvek ízére. Serdülő kora vége felé tör rájuk a szomjúság. Emellett hamarosan rájön, hogy az embereknél otthonosabban használja érzékszerveit éjszaka, és nem igazán szereti az erős napsütést. Könnyen leég, és kényelmetlenül érzi magát a tűző nap alatt fedezék híján.
A tiszta vérű vámpírokat minden körülmények között felismeri, mintha csak azok valódi, szörnyű arcukat látná egyfajta szellemképként emberi álcájuk mögött.
A vámpírok úgy tartják, a vérszomj minden élőlényben ott rejtőzik, mint az igazi mozgatórugója. Emiatt aztán nem csak hogy egy félvér nem képes örök időkig ellenállni ennek az ősi ösztönnek, de ostobaság is.
Amikor először megtapasztalja a vér ízét, szinte biztosan egy soha többé nem múló függőségre tesz szert. Ha ez nem lenne elég, innentől a napsütés bőrpirosodás helyett erőteljes fájdalmat is okozhat, ha túlzott mértékben éri bőrét.
Érzékszervei viszont kiélesednek, gond nélkül tájékozódik a sötétben, ereje és gyorsasága pedig könnyedén túllépheti korábbi emberi határait. Regenerációjuk szintén figyelemre méltó lesz.
Ha vért fogyasztott, és ez az elorzott életerő aktívan tartja természetfeletti képességeit, éber vámpír fele miatt nem képes szent helyekre lépni. Ugyanígy a kereszt látványa is kellemetlen számára, bár tartósan nem képes távol tartani, szemben tiszta vérű őseikkel.
Gond nélkül beléphetnek ismeretlen helyre is, ha az nem szentelt, nincs szükségük meghívásra.